Borzasztó amilyen gyorsan önállósodik. Mikor elérkezettnek látom az időt, hogy újabb dolgot tanuljon meg, utólag mindig sajog a szívem, hiszen minden azt mutatja, mennyire hamar függetlenedik, és az az igazán szoros függési viszony eltűnik.
Példák:
- régebben mindig ringattam a kezemben és énekelgettem neki Bóbitát altatás gyanánt. Aztán több helyen olvastam és jó ötletnek tartottam, hogy megtanuljon egyedül elaludni, mindannyiunk jól felfogott érdekében. Fokozatosan vezettük be, eleinte csak a napközbeni alvásoknál, aztán este is csak úgy énekeltem, hogy Ő az ágyban volt, vagyis ringatásmegvonással kezdtem, de simogatás mindig volt.
Aztán olyan tökélyre fejlesztettük az egyedül elalvást, hogy elérkezett az az este, amikor meg akartam simogatni a picipofiját, Ő pedig önérzetesen lesöpörte magáról a kezem. Sajgó szív...
-tápos baby nagyon rég óta, reggel este issza. Az ölemben ülve, esténként mivel itattam, szinte már belealudt a végére, arra gondoltam, nem jó ez így, mi lesz, ha nem lesz már táp, és Ő az elalvást ettől teszi függővé, nehéz lesz neki...Mivel a vizet napközben nagyonis ügyesen issza a kis üvegéből, próbaképpen egy este ráhelyeztem a pöttöm mancsát a cumisüvegre, hátha megtartja. Ellenkezés volt a válaszreakció. Még egy-két este szorgalmaztam a dolgot, harmadik napra ahogy leültünk és a látóterébe került a vacsi, azonnal kikapta a kezemből, és önállóan megvacsizott. Éppcsak annyi szerep jutott nekem, hogy tarthatom az ölemben, esetleg ölelhetem közben. Megintcsak sajgó szív...
Lenyűgöz minden nap, értelmes, okos, mindent meg lehet vele beszélni, és ha tetszik neki egy-egy szó, vagy érdekli a dolog, amire mondom, gond nélkül leutánozza és utánam ismétli az első szótagját, nagy ritkán többet is. Értelmes játékokat lehet vele játszani, imádja a bújócskát, plüss- és baba etetést, fésülést, ringatást, mindenféle szerepjátékot, szeret mosógépet kapcsolni, szivaccsal takarítgatni lakás szerte, főzésbe besegíteni fűszerszórással...
Szóval a rohamlépésekben fejlődés útját járjuk mostanság.
