Újdonság

Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk (ha történet hű akarok lenni, akkor két nappal ezelőtt), ugyanis Lilka az általam felállított cumi-csalit követve elkezdett kúszni!!! Készülök lélekben, hogy nemsokára elszabadul a pokol, legalábbis az összes gyerek kérdésben jártas ismerősöm szerint amint elkezd önállóan közlekedni, nem lesz egy nyugodt tizedmásodpercem sem - nem mintha most unatkoznék...
És a félelmeim nemsokára kezdtek beigazolódni, mert annyi idő alatt, míg felszaladtam az emeletre és leszaladtam (ami közben ég a zsír:)) Lilla megkerülte a virágoktól Őt elzáró hatalmas párnát, és szisztematikusan irtani kezdte az egyik szerencsétlenül járt  növény leveleit. 
Egy másik alkalommal beszéltem mobilon M.-el, és pár perccel azután, hogy leraktuk, felhívott, hogy mi mondanivalóm maradt, amiért újra kerestem, és ha már, akkor miért nem szóltam bele. Először értetlenül álltam a kérdés előtt, mert dehogy kerestem! Aztán rájöttem, hogy Lilka mellett hagytam a szőnyegen, Ő pedig úgy tűnik, hogy annyira hiányolta apukáját, hogy addig forgatta-rágcsálta-nyomkodta a készüléket, míg sikerült felhívnia!:D
A saját kedvemért linkelem a pillanatnyilag favorit dalom, ami annyira szívbemarkoló, hogy majdnem sírnom kell tőle...
http://www.youtube.com/watch?v=s_Zs7XS3XUo

Már fél éves!!!

Annyira gyorsan rohan az idő, szeretném megállítani egy kicsit...Még csak most született meg, vagy ha jobban belegondolok, az is tegnap volt, amikor megtudtuk, hogy úton van, hogy lehet máris 6 hónapos? Egy igazi kis tündér, a legfantasztikusabb dolog, ami valaha is történhetett velünk! Minden nap tátott szájjal nézem a gyönyörű kisbabámat, és hamisítatlanul elfogult anyaként figyelem minden mozdulatát, hiszen ki lehetne tökéletesebb, mint a lányom??? Nem szeretnék igazából egy végletekig szentimentális és érzelmektől csöpögős posztot, úgyhogy inkább felteszek néhány pont fél éves napján készült képet.

Jobb későn, avagy időzavarban

Most reggel vettem észre, hogy amióta írom ezt a blogot, Csendes-óceáni időzónában voltam, így az eddigi bejegyzéseimnél megjelenő idő totál nem reális. Úgy látszik, nem vagyok a részletek embere, ez van...:) Különben kíváncsi vagyok, még milyen tévedéseimre vagy figyelmetlenségeimre fog fény derülni az idők során!?

Szivárvány

A hirtelen jött tavaszi zápor csodás ajándékot hagyott maga után:) Nagyon régen láttam már szivárványt, és még dupla is!!!

Időkép

Kiokoskodtuk egy barátnőmmel, hogy az időjárás arra jó, hogy mindent rá lehet fogni. Ezalatt konkrétan azt értem, hogy ha a baba nyűgös, az azért van, mert
-meleg/hideg front jön
-már itt van a meleg/hideg, és túl sok belőle
-szeles idő van
-stb. bármi behelyettesíthető
Csak azért jut ez pont most eszembe, mert másfél nap normális, sétára alkalmas idő után megint brutális szélvihar van egész nap, és mostanra megérkezett a futózápor is. Ha ez nem jelentené, hogy megint be vagyunk zárva Lillával, (aki ilyenkor egész elképesztően kezelhetetlenné tud válni) akkor kifejezetten élvezném, mert van amikor nem lelomboz és elnyom a borús idő, hanem jó érzéssel tölt el, és csodálom a nappali sötétséget, a felhőket, az esőt, minden viharral járó szépséget. És az ma különösen csodálatos volt, ahogy érkezett, mert nyugat felől még sütött a nap, míg északról hihetetlen sebességgel beúsztak a fekete felhők. Megpróbáltam gyorsan megörökíteni, a fotó után fél perccel már zuhogott. Szép volt:)

 Ez pedig egy mai kép Lilláról, aminek lehetne a címe "A bőség zavara". Bár mindig ilyen jó dolga lenne az életben!!!

Lilla

Itt az ideje azt hiszem, hogy egy teljes posztot kizárólag Lillának szenteljek. Annyi sok minden van amúgyis amit le kell Róla írnom:) 


Amiket csinál:
-a kedvencem a cumi forgatás. Az egy dolog, hogy bárhol látja, felismeri, lecsap rá és betalál vele a szájába, de ami a bravúr (számomra) hogy ha fordítva van, addig pörgeti, míg jó irányba áll a kezében, de nem ám csak úgy találomra, hanem a jól bevált és kitapasztalt mozdulattal:) Úgy látszik, amit érdemes, azt hamar megtanulja...
-oda-vissza forog, bár néha hason fekvés közben feladja a dolgot, és "repülni" kezd, óbégatva közben a segítségért
-sokszor elég, ha szorosan mellé bújok, és Bóbitát énekelem, ahhoz, hogy elaludjon. Ez természetesen csak a nappali szundikálásoknál működik, este feltétlen ringatni kell, ami nem is nagy baj szerintem. Addig jó, amíg igényt tart a sok sok ölelésre:)
-pucér tappancsait végre felfedezte és előszeretettel rágcsálja, illetve pelus csere esetén felhúzza, hogy én könnyebben kenjem be a popóját krémmel (vagy nem is azért, de mindenesetre könnyebb úgy, hogy valami lefoglalja és az nem a "mikorleszünkmárkész" hiszti)
-huncutkodik oly módon, hogy ha bárki rámosolyog, Ő visszanevet (ez lehet Ő maga a tükörben) aztán szégyenlős-kacéran belefúrja magát a nyakamba


Amik a kedvencei:
-Bóbita, A csitári hegyek alatt, Quimbi Most múlik pontosan
-a zenélő puha kis rókája
-őszibarack és alma
-előzőeket a szélrózsa minden irányába szét köpködni
-táncolni anyuval vagy apuval
-új helyekre menni, hiszen ott annyi nézni való van!
-fürdeni, pancsolni, és addig csapkodni és viháncolni, amíg egy méteres körzetben mindenki más is úgy néz ki, mintha fürdött volna
-a klasszikus zenék
-autózni, és tegnap először történt meg, hogy huzamos ideig ébren volt a kocsiban, és nem sírással foglalta le magát, hanem nézelődéssel
-hancúrozni és bohóckodni
-a nagy ágyban lenni apu és anyu között
-hallgatni a saját hangját, sikongatni a nevetés közben, és természetesen ezt leginkább este 9és 10 között előadni...
-zongorázni a pianínón, mint aki tudja, mit csinál


Amit utál:
-ha a szemébe süt a nap
-ha egyedül kell játszania mert anyu főz,-tusol,-postát vesz át,-pisil,-vagy bármi ami 1/2percnél tovább tart
-ha aludni kell (igaza van, tisztára elvesztegetett idő)
-az összes főzeléket, ha nem alma íze van
-öltözni (milyen csaj az aki nem szeret öltözködni?!vagy ezt majd később még visszasírom?)


Érdekes, hogy a nemszeretem lista lett a legrövidebb...vagy egyszerűen én is csak egy elfogult anya vagyok:)

Dédizések

Ma dédis körúton voltunk, mivel Lilla azon szerencsések közé tartozik, akiknek 3 db dédinagyszülője is van.Először a házaspár nagyszüleimhez utaztunk. Nagyon szeretem Őket, ha ezt lehet így mérni, akkor azt mondhatom, hogy legalább 50%-ban az Ő érdemük, hogy boldog gyermekkort tudhatok magam mögött. Nagypapám a világ legjobban mesélő nagypapája volt mindig, és ezt nem csak úgy mondom ám! Nem meséskönyvből olvasott, vagy fejből mesélt már létező meséket! Ahogy az ölébe ültünk, kifaggatott, hogy miről szóljon a mese, és olyan fantasztikus történeteket talált ki ott helyben, hogy le sem lehetett vakarni minket Róla, éjjel-nappal meséért nyúztuk. Emellett nagyon okos, hatalmas lexikális tudása van, fizikus, volt egyfajta találmánya is (amiért anno 25 évvel ezelőtt egy csomó pénzt kapott, amiből elkezdett a kétkezi munkáját is beletéve házat építeni), le nem tudnám írni, hogy pontosan mi, én nem vagyok fizikus... Az pedig vitathatatlan tény, hogy nála előzékenyebb, udvariasabb, úríemberebb lény nincs a Földön! Nem emlékszem, hogy valaha is nemet mondott volna kérésre, leteremtett volna bárkit, felemelte volna a hangját, vagy akárcsak egy atyai pofont lekevert volna bármelyik unokájának. Ha rajtam múlna, valószínűleg még életében szentté avattatnám:) Nagymamámról is legalább ennyit tudnék áradozni, de itt most csak annyit, hogy a "legfeleségebb" feleség akit valaha ismertem, és a "leganyább" anya. Ja és köt. Mindenkinek, mindig, hamisítatlan nagyiként még tv nézés közben is kötőtű forog a kezében. Szeretem őket...Lilla az első dédunoka, ahogy én voltam az első unoka. Ez így van rendjén!?
Ahhoz, hogy eljussunk Hozzájuk, át kellett autóznunk a fővároson. Arra jöttem rá, hogy ha az "én" szeretett Budámat szeretném látni, a legjobb, ha lemegyek kocsival a pesti alsó rakpartra, be a dugó kellős közepébe, és akkor aztán van időm gyönyörködni a rég nem látott, de régen annyira sokszor látogatott helyekben. Gellért hegy, Gellért tér, Gellért szálló, benne a fürdő, amiben olyan sokat méregtelenítő-szaunáztunk és zh-ra tanulós-strandolós délutánoztunk. Lánc-híd az Alagúttal, aminek a tetejéről sokszor és ezerszer lógattuk a lábunkat, amikor még lehetett, ha jól tudom, ma már nem olyan egyszerű szabályokat és korlátokat áthágva kijutni a legszélére. A vár, a Széchenyi könyvtárral, ahova olyan sokszor felmentünk tanulni, de valahogy a csöndes könyvtár mindig a lehető legnagyobb nevetőgörcsökbe kergetett minket. A Batthyány tér, Nagyi palacsintázója, nagyon szeretem. És a Margit sziget...Ezek a helyek biztosan még ezer és egy embernek jelentik az ifjúságot és a szép kamaszkort, nem mondok nagy dolgokat, egyszerűen ilyen érzelgős hangulatban vagyok, és talán szentimentális...Hazafelé jobban bemerészkedtünk a városba, és ahogy minden sarok és minden fa és minden de minden amit láttam emlékek százait idézte fel, egy kicsit örültem, hogy most egy másik helyen élünk, ami a miénk M.-el, hiszen az ifjúságom élményeinek Ő még nem volt része, de most már életem egyik legfőbb szereplője, és együtt egy új helyen közös életet alakíthatunk ki magunknak. Egyszerűen jó így, és jó néha átsuhanni ezen a környéken, és emlékezni a régi dolgokra. Még beugrottunk a városi nagyimhoz is, Ő is lássa a dédunokáját, nagyon örült nekünk, és lefényképezett minket a filmes fényképezőgépével. Jó volt. Különben Ő nagyon modern nagyi, szokott sms-t írni, és sokszor reklamál, hogy miért nem küldök gyakrabban mms-t Lilláról:) Csak azért mondom, mert még régebben mesélte egy barátom, hogy egyszer megkísérelte megtanítani a nagypapájának a mobiltelefon használatát. Nem jutottak messzire, csak odáig, hogy ha már tárcsázás után zöld gombot nyomott, kapcsolták a hívott felet, beszéltek, el is köszöntek, le kéne tenni a telefont. A nagypapa le is tette...az asztalra:)

Lilla

Mivel a blog leginkább Róla fog szólni, szeretném megmutatni :
Ilyen volt, amikor világra jött:

és ilyen most, a fél év küszöbén: