Szavak

Nemrég elkezdte mondani, ha valaki elment, hogy "elm". Ma ez már "elme". Így haladunk lépésről lépésre. 
Ma reggel nem azt kiabálta ébredéskor, hogy anya, hanem "anyama".
Kertben gyomlálás után a kitépkedett szemetet vittük a kukához, ami vagy "kaka" vagy "kuku". Egyszer ez is csak összejön:)

Gyereknevek-felnőttnevek

Ma játszótereztünk Lillával. Délelőtt és délután is. Itt a TAVASZ! Mert bár fújt a szél, néha egészen viharosan, de mégis kellemes idő volt, dalolták, hogy "nyitnikék", és a játszótérrel szomszédos óvodaudvaron zabolátlanul szaladgáltak a gyerkőcök. 
Délután egy tünemény kis ovislánykával homokoztunk, aki pár perc bizalmas-közös homokcsokitorta sütögetés után még azt is elárulta, hogy Kamilla a neve. Mire én: "Ó, nagyon szép neved van, és nekem különösen kedves, mert képzeld, az anyukámat is Kamillának hívják."
A kislány félvállról odavetve közölte, hogy az kizárt, mert a Kamilla egyáltalán nem anyuka név. Hát, most már ezt is tudom:)

Ez van

Nagyon rég volt már, hogy utoljára írtam. Írói válság...vagy csak nem volt időm, mert minden percemre szükségem volt, hogy csodálhassam a napról napra elbűvölőbb lánykámat!
Annyi mindent mond, ezeket muszáj először leírnom:
- apu legújabban "apita"
- "anya" én vagyok, remélem ez idővel anyuvá finomul 
- az étel bármilyen válfaja "nyamita", de néha még a víz is
- a kacsától kezdve a lovakon, kutyán, cicán keresztül a madárig és mackóig mindenféle állatoknak van neve, ez vagy a hangjukon való megjelölés (miáúúú, vuvu), vagy a nevük első szótagja, ez a madár és maci esetében problémás néha...
- a "bá elm" annyit tesz, a bácsi elment, ezt a hosszú hétvége alatt különböző éttermekben sokat látott fel-alá szaladgáló pincérek miatt tanultuk meg...a bácsi visszajön még nincs:)
- "tete" a bármilyen tárgy teteje, ezt még a legutóbbi lázas betegség kapcsán jegyezte meg, annyit nyitogattuk a lázmérőtartót.
- egy reggel a fürdőben fésülködtem épp, Lilla a nappaliban matatott, egyszercsak kiszaladt hozzám, a következő mondatot kántálva: "anya, bummi, anya, anya bummi..." végtelenítve. Természetesen azonnal egyértelmű volt számomra, hogy leejtette valahová a játékát, ahol nem éri el:)


Mostanában már szüksége van alvóbarátra, eleinte ez bárki lehetett, akár a szőke-, a barna-, vagy a már megtépázott baba, vagy épp kutyus, nyuszi, maci, aki épp a kezünkbe akadt. Az elmúlt napokra azonban ez az igény egy cuki barnamedvére korlátozódott. 


Egyedül eszik. Egyedül a levest engedi, hogy én kanalazzam, bármi máshoz villát használ, ezt úgy kell érteni, hogy még a hatalmas szelet kenyeret is villára szúrja!:) 
Szeretem, hogy önállósodik, de nem szeretem, hogy akkora maszatolással jár minden egyes evés, hogy förtelem, étkezés után pedig messze nem elég a már szokásos söprés-porszívózás, ehhez még hozzájött az ételromok eltüntetése, etetőszék teljeskörű takarítása, felmosás, Lilla tiszta ruhába való átöltöztetése.


Amit nem annyira díjazok mostanában, hogy sikítós lett. Ha valami nem az elképzelései szerint alakult, azt természetesen eddig sem hagyta szó nélkül, de mostanság azonnal, fejhangon, teljes hangerővel sikít. Remélem erről hamar le fog szokni...


Mai cukisága: úgy látszik bekövetkezett, amit gondoltam, nevezetesen, hogy az amúgy is hatalmas apaimádata még nagyobbra duzzadt a hosszú-végigegyüttöltött-hétvége alatt. Így ma délelőtt nem egyszer, de milliószor emlegette aput. Mindannyiszor elmondtam, hogy apu elment dolgozni, este jön. Megértette. Elgondolkodott. Majd kiderült a kis arcocskája, és a zongora feletti képhez szaladt, ami hármunkat ábrázol, ujjongva, hogy mégiscsak láthatja aput, ha szeretné! Imádom!