Amikor még tényleg mindennek örülnek!

Nem sűrűn fordul meg nálunk kivi. Én nem vagyok oda érte, és tavaly még a gyerekeknél sem aratott sikert. Gondoltam, idén újra megpróbáljuk, került hát az is a Mikulás csizmákba. 

December 6. reggelén hatalmas boldogság ás izgatottság, hogy tényleg jött a Mikulás, csillogó szemekkel rohamozták meg az ablakpárkányt. Lilla kezébe elsőnek egy kivi került és hatalmas mosollyal kitört belőle az ujjongás:

- Krumpliiii!

Imádom!!!

Vidáman

...szóóóval...

ez év Augusztus 30-án megérkezett harmadik kis törpénk, Danika.
Így lett Lilla a "nagynővér", Levi a "baba", (mert már olyan sok mindent mond, de magát csak így hajlandó megnevezni!!!) és a legújabb, a "kicsi".
Arról, hogy milyen érzés háromgyerekes anyukának lenni, most még nem nyilatkoznék...egyszer biztosan jó lesz! Ha megéljük...

Ma reggeli beszélgetésünk Lillával:

L. (dühösen): Az oviban az óvónéni másik gyerekeknek odaült az ágyához alváskor, és hozzám nem.
Én: Kihez ült oda?
L.: Hannához.
Én: Nem lehet, hogy Hanna rosszat álmodott és azért?
L: De...de én is rosszat álmodtam!
Én: Akkor miért nem szóltál az óvónéninek?
L: Mert aludtam!

Itt már nincs mit kérdezni...