Telitalálat

volt ez az ajándék nagyikától, mert Ő nem csak "tánczos" de úgy tűnik zenész is :D

Néma karácsony

Na jó, nem volt néma az egész ünnep, Szenteste még jól telt, Karácsony első napjára kapott M. tőlem egy spontán plusz ajándékot, nevezetesen, hogy elment a hangom, szóval dec. 25. nekünk az ügyeleten kezdődött...


De vissza egy napot az időben, nagyon jól sikerült, kellemes volt 24. este. 
Reggel favásárlással indítottunk, az első helyen kaptunk egy az igényeinknek tökéletesen megfelelő fát, magas, karcsú, szép. Olyan gyorsan elment a nap, közös megegyezésre belustultam, nem csaptam nagy sütés-főzést, Lillát úgysem nagyon mozgatja a kaja téma, mi pedig még annyi helyre hivatalosak voltunk ünnepelni, ahol előreláthatólag óriási lakomák várnak minket, hogy csak egy ünnepi gesztenéyspulyka készült, desszertként pedig a (szégyenszemre) pékségben rendelt, évek óta bevált beigli került felszolgálásra. Azonban erős elhatározás érlelődik bennem, hogy jövőre beiglisütögető szupermamivá lépek elő:)
Amíg Törplilla délutániszunyókált feldíszítettük a fát, így ébredéskor minden készen várta. Édes volt, tetszett neki, és buzgón bontogatta az ajándékait. 
Tökéletes kis esténk volt, békés nyugodt.


Lilla ma kimondta amit így hivatalosan első szóként jegyzünk: "apu". Imádja az apját, teljesen szerelmesek egymásba, és én csak boldogan figyelem őket, ez így fantasztikus!!!


Karácsony első napján a fenti forgatókönyv élt, anyukám hozzánk törpefelügyeletnek, mi le az ügyeletre, M. tolmács szerepben, a doki kegyetlenül a képembe vágta, hogy ez bizony vírus, fertőző. Így a Nacsiéknál minden évben hagyományos nagycsaládi karácsonyi ünneplésre M. és Lilla nélkülem mentek, sajnáltam kimaradni a szívemnek annyira kedves délelőttből, ami minden évben ugyanúgy zajlik, és annyira meghitt és kedves. Ez van, lehetett volna rosszabb is, legalább Lilla részese lehetett az élménynek:)


Karácsony második napja hihetetlen gyorsan elszállt, ebédmeghívásnak tettünk eleget anyóséknál, kellemes pár óra volt, én még mindig hang nélkül ücsörögtem, míg Lilka dőzsölt a nagyszülők kényeztetésében.

Huncutságok

Készítettük este Lillával a fürdővizét, aztán átmentünk a nappaliba, egynéhány apróságot helyreraktam, közben láttam, hogy Törpi kiszalad a fürdőszobába. Fél perc sem telt el, mikor utánamentem, és szólongattam, hogy jöjjön vetkőzni. Semmi válasz. Ahogy beléptem a fürdőbe, sehol sem láttam. Kihagyott a szívem, átfutott rajtam, hogy talán kiment az emeletre vezető lépcsőhöz míg nem figyeltem, és most készül leesni (ugyanis az babaajtót már megvettük, de még nem szereltük fel), de hát nem volt rá ideje... És akkor megpillantottam a lábát, a sarokban bebújt a köntösöm mögé, és ott kuncogott magában, halkan, nehogy meghalljam, és ahogy lehajoltam hozzá, elégedett kacagásban tört ki. Sikerült anyut megtréfálni. Minimum 5 évet öregedtem.
Ilyen kis csibész a lánykám, imádom:)

Írhatnék...

...a vasárnapi Christopher 2 éves szülinapi partyról és vidám hétköznapokról, babafoglalkozásokkal és társasági élettel...


Mégsem írhatok...
Köszönet egy hányós-hasmenéses vírusnak, ezekben ugyanis nem volt részünk.
Vasárnap kezdődött velem, egy nap alatt átvészeltem, azóta 3 kilót ledobtam a beteg-diétával. Hurrá!!!:) Így ez egy viszonylag szép, happyendes történet volna, csakhogy hétfőre Lillán is kijött a bajság.
Eljött hozzánk a kedvencdoktornénink, Lilla legnagyobb meglepetésemre egész barátságosan fogadta, persze a nagy bizalom csak addig tartott amíg elő nem került a sztetoszkóp, valahogy annak a látványa a teljes kétségbeesésbe tudja kergetni, ahol nem használ se szép szó, se vigasztalás, de még a varázscumi sem. Megkaptuk az utasításokat, betartani nehéz volt. Lilla azontúl, hogy étvágytalan volt, annyira semmit és semmilyen formában nem ivott meg, hogy már ott lebegett a fejünk felett a kórházi infúzió réme, amikoris egy kis kólával (amit soha nem kapott és nem is fog egy darabig ha rajtam múlik) és almával sikerült ezt megúszni. A kedd és a szerda, bár a betegség tünetei egy nap alatt elmúltak, de hasonló kínszenvedés volt, ez az ivás téma kicsinált mindkettőnket. 


És ma pénteken mondhatom, hogy jól vagyunk!!! Végre süt a nap, voltunk a szomszédokkal a lovaknál sétálni, remek volt egy kis társaság végre, megjött Törplilla étvágya is, tombolva követelte az ebédet, és olyan rengeteget iszik, hogy öröm nézni.


Az egyik rádión csak karácsonyi zenék mennek. Ebben a nagyon furcsa, tavaszias időben annyira nehéz ráhangolódni az ünnepre, pedig már a nyakunkon van, hogy két napja következetesen csak ez a rádió szól....Megtette a hatását. Elkapott a karácsonyi láz, kreatívkodtam is. Ami ajándékba készült családnak vagy egyebeknek nem teszem fel, annyira egyértelmű lebukás lenne, de van ami saját örömömre készítettem. Egy blogról loptam az ötletet, szívesen beírnám, hol, mert még ezer és ezer szuper dolgot láttam, de sajnos nem találom, ha meglesz pótolom a hiányosságot. 
Karácsonyfadísz hungarocell gömbből, kell még hozzá egy kis festék (akril), madzag akasztónak, gyöngyfüzér és ragasztópisztoly. No meg egy kis fantázia:)

Kemény napunk volt.
Elvállaltam reggeltől estig egy ismerős gyermekét. Jó kis kóstoló volt ez a kétgyerekes létből, végeredményben alig várom, hogy bővüljön kiscsaládunk, jó volt, bár estére azt sem tudtam ki vagyok úgy elfáradtam. 
Christopher egy örökmozgó nagyon öntudatos kétéves kisfiú, cseh apukával és magyar anyukával. Mostanában kezd beszélni, rengeteg szót tud már, a nehezítés, hogy van amit magyarul mond, van amit csehül. Én nem beszélem a nyelvet. Annyit tudok most már, hogy a "mimiko" babát jelent. Különben sok egyéb dolog örök rejtély marad, csak Ő tudja, mit akart mondani:)
Egész nap egy szemhunyásnyit sem aludt, annyira bepörgött Lilla szuper játékaitól, a kedvenc a motor volt, még szerencse, hogy van kettő, így nem ment az örökös harc (legalábbis a motorért nem...). Szóval megvan mit kap születésnapjára, hétvégén megyünk a bababuliba.
Annak ellenére, hogy az egész kisgyerekek nem játszanak igazán együtt, csak egymás mellett, egész sok közös pontot sikerült találni. Volt a kukucskálós játék, amikor Christopher a függöny mögé bújt, Lilla pedig leszedte róla, nagyon kacagtak mindketten, nagyon édesek voltak! A hernyó alagútba is ketten másztak bele, ücsörögtek a kis babavilágukban, és kacarásztak. Én meg csak olvadoztam. Az, hogy baleset nélkül megúsztuk az egész napot, számomra külön sikerélmény!!!

Drága Lilla mutogatta a játékait

Közös zenélés

Mai kor gyermeke...

Lánynak piros, fiúnak zöld:)

motorosok

Közös mesenézés

Mikulás-nap

Cipőpucolás

Ablakban várja hogy a Mikulás telerakja ajándékokkal

De azért személyesen is benézett hozzánk:)

Egész nagy lett a barátság

Másnap reggel

Dr. Lilla

Eredetileg Lili volt a lánykánknak választott név. 
Én régóta tudtam, hogy lányomnak ezt szeretném, M. pedig könnyen meggyőzhető volt, végtére is ez egy igen bájos név.
-ellenérv1: nagyon népszerű manapság, túlontúl. Nem szerettünk volna tucatnevet.
-ellenérv2: eszembe jutott, ha esetleg felnőttként szerez egy doktori címet, mennyire komolytalan és gyermeteg a Dr....Lili. Vagy kellemetlen hangzású a Lili néni...


Így lett végül a Liliből Lilla. és ma már el sem tudnám máshogy képzelni.
A tiszteletbeli Doktor címet pedig a mai nappal tőlünk megkapta, amikor a kezébe akadt egy üveg tengervizes orrspray (amit sajnos a soknáthás ügyek miatt már ismer), bevitte a plüssrengetegbe, és amelyik plüss vagy baba az útjába akadt, szabályosan ahogy kell a fúvókát az orrhoz illesztette, és gyógyított!!! :D

Havasi

Ráakadtam egy blogra, nagyon örülök neki, tetszik az írásmódja, és a gondolatai is, ez az. Készít egyedi babákat, beleszerettem mindbe, Lillus biztos fog kapni, csodálatosak. Igazából nem puszta reklám célból írom ezt le, hanem oda akarok kilyukadni, hogy megfogalmazott egy olyan dolgot, ami annyira igaz, és pont így érzem én is, csak eddig nem tudtam:) Szóval azt írja, hogy a blog egyfajta lassító, segít jobban meglátni a dolgok lényegét, és mélyebb emlékként megőrizni.


Magamra vonatkoztatva ez ennyit jelent: 
tegnap este voltunk Havasi Balázs koncerten, én és M. Nagyon részleteibe menően nem tudok írni róla, életem egyik legfantasztikusabb élménye volt. Ha élhetek ilyen szörnyű közhellyel, az egész koncert alatt szárnyalt a lelkem. Nem csupán maga a zene volt magával ragadó, és egyébként jó részét már ismertem. Átélni azt, amennyire ezek a zenészek-énekesek egytől egyig átélték a zenét...fantasztikus volt. 
Maga Havasi nem tudom eldönteni, hogy inkább szimpatikus, vagy inkább nem...mondott sok magasröptű és fellengzős dolgot a zeneszámok között, egy idézet-szólás-mondás volt, ami kifejezetten tetszett, mert annyira fájdalmasan igaz:
"Csak azok látják meg a világot a maga valóságában,akinek a szemét tisztára mosták a könnyek."
Vissza a mondandóm elejéhez, amikor nem volt blogom, vagy nem írtam naplót, csak éltem a nagyvilágba, ezeket a lélekemelő élményeket valóban "csak" megéltem, de nem annyira tudatosan, nem annyira az emlékezetembe vésve, mint most, amikor be-bevillant a gondolataimba, hogy ezt majd feltétlen le kell írnom a blogba, hogy emlékezzek, és megpróbáltam megfogni a pillanatnyi érzéseket, és megfogalmazni, ami nem egészen sikerült, mert tényleg leírhatatlan élmény volt...de azzal, hogy ez a poszt megszületett, ha másnak nem is tudom vele átadni, amit jelentett a tegnap este, nekem megmarad. És végtére is ez a lényeg. 


Itt van az egyik legnépszerűbb darabja. Szép.

Amikor Lilla beteg, mindig sürgetem az idő múlását.
Elég sokszor kap el mindenféle takonykórokat, ez van, mert sokat járunk társaságba. Szerencsére azonban nem kifejezetten viselik meg ezek a betegeskedések, ugyanolyan jókedvű csibész csaj. Az egy probléma az orrszívással van, ezt egészen érthető okokból nem szívleli, én sem, kemény küzdelmek árán tudom megcsinálni, és ezekben az időkben mindig kiesek egy picit a "bizalmi köréből". Nehezíti a helyzetet a hosszú napok óta tartó ködös undok időjárás, ami totális szobafogságra ítél minket. Lilla ilyenkor hamar megunja a játékokat, a társaságomat, menne világot látni, és nem mehet. 
Ezen okok miatt sürgetem az időt, pörgetem a napokat, hamar jussunk túl a náthán, szabaduljunk a vírusoktól, és mehessünk ahová csak akarunk. Aztán mikor elszalad észrevétlenül egy hét, majd kettő, rájövök, hogy mennyi értékes együtt töltött pillanat szállt el és, hogy minden Lillával töltött percem soha vissza nem kapható kincs, és ilyenkor már visszafognám az idő rohanását. Van amikor sikerül tudatosan megélni minden pillanatot, és ez jó.


Nemrég elmentünk egy hatalmas hipermarketbe nagybevásárolni. Az üzletsoron ahogy sétáltunk, babám észrevett egy hatalmas állateledelt reklámozó papírkutyát. Ujjongó "vuvuvu" kiáltásokkal szaladt oda hozzá, és biztatásomra kedveskedve simogatta a kutyust. Aztán lökdösni kezdte, minden irányból taszigálta, és nem értette, hogy miért nem indul futkározni-játszani, hiszen a kutyák azt szokták! :D


Lassan felismeri a könyveiben a kutya és a cica közti különbséget, így már nem kap mind a kettő "vuvu" megjelölést, hanem a cicusokat úgy hívja "máááám" (szabadon a miáu után). Egyik könyve hátoldalát egyszer hosszú percekig vizsgálta, nézegette, szinte hallottam a miniatűr fogaskerekek kattogását a buksijában, majd közölte, hogy "mááám", és tényleg cicák voltak, amiért irtó büszke voltam, hogy ezeket még sosem beszéltük meg, magától jött rá, hogy miféle fajta állatok. Kis okoska!


Volt egy napunk, amikor az egész lakáson keresztül-kasul cipelgette a nála hatalmasabb medvéjét. 

Este aztán csináltunk baba- és medve-különítményt: