Ráakadtam egy blogra, nagyon örülök neki, tetszik az írásmódja, és a gondolatai is, ez az. Készít egyedi babákat, beleszerettem mindbe, Lillus biztos fog kapni, csodálatosak. Igazából nem puszta reklám célból írom ezt le, hanem oda akarok kilyukadni, hogy megfogalmazott egy olyan dolgot, ami annyira igaz, és pont így érzem én is, csak eddig nem tudtam:) Szóval azt írja, hogy a blog egyfajta lassító, segít jobban meglátni a dolgok lényegét, és mélyebb emlékként megőrizni.
Magamra vonatkoztatva ez ennyit jelent:
tegnap este voltunk Havasi Balázs koncerten, én és M. Nagyon részleteibe menően nem tudok írni róla, életem egyik legfantasztikusabb élménye volt. Ha élhetek ilyen szörnyű közhellyel, az egész koncert alatt szárnyalt a lelkem. Nem csupán maga a zene volt magával ragadó, és egyébként jó részét már ismertem. Átélni azt, amennyire ezek a zenészek-énekesek egytől egyig átélték a zenét...fantasztikus volt.
Maga Havasi nem tudom eldönteni, hogy inkább szimpatikus, vagy inkább nem...mondott sok magasröptű és fellengzős dolgot a zeneszámok között, egy idézet-szólás-mondás volt, ami kifejezetten tetszett, mert annyira fájdalmasan igaz:
"Csak azok látják meg a világot a maga valóságában,akinek a szemét tisztára mosták a könnyek."
Vissza a mondandóm elejéhez, amikor nem volt blogom, vagy nem írtam naplót, csak éltem a nagyvilágba, ezeket a lélekemelő élményeket valóban "csak" megéltem, de nem annyira tudatosan, nem annyira az emlékezetembe vésve, mint most, amikor be-bevillant a gondolataimba, hogy ezt majd feltétlen le kell írnom a blogba, hogy emlékezzek, és megpróbáltam megfogni a pillanatnyi érzéseket, és megfogalmazni, ami nem egészen sikerült, mert tényleg leírhatatlan élmény volt...de azzal, hogy ez a poszt megszületett, ha másnak nem is tudom vele átadni, amit jelentett a tegnap este, nekem megmarad. És végtére is ez a lényeg.
Itt van az egyik legnépszerűbb darabja. Szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése