Rejtélyek

Tegnap hallottam egy kedves kis történet részéletet.
A főhős egy férfi, aki mióta az eszét tudja kamionsofőrként járja az utakat. Az a különös tény azonban nem hagyja nyugodni, hogy akármikor akármerre jár, eső kíséri. Mivel csak dióhéjban szándékozom leírni, rögtön a csattanóra térek: a mese végére kideríti, hogy Ő a Vihar Istene, így nem az eső kíséri őt, hanem Ő viszi magával amerre jár.


Ennek nyomán azon gondolkoztam, hogy létezhet-e, hogy a férjem a közlekedési dugók Istene...

Annyira elbűvöl...

...nap mint nap, mindig mutat valami újat.
Van egy rakás egymásra építhető kocka készlete, eddig az volt a játéka, hogy ha felépítettem, Ő kacagva ledöntötte. Cukiság. Tegnap viszont egy ilyen rombolás után megpróbált segíteni felépíteni, egy kocka visszahelyezésével, ami természetesen így elsőre sikertelen kísérletként  zárult, de legalább megpróbálta, és ez szerintem hatalmas dolog!
Aztán később betettem a járókába, míg kimegyek a fürdőbe, aminek az ajtajából visszaintegettem neki, és Ő láthatóan teljes tudatossággal teljes karja lendületével integetett vissza.
Számomra a fürdő azonnal elvesztette minden vonzerejét, és azonnal össze-vissza kellett puszilgatnom annyira édes volt!:)

Zsanna-Lilla

Szállóvendégeink voltak.
Egy minden évben megrendezésre kerülő országos ifjúsági tábornak (Szentjánosbogár tábor) idén a mi városunk adott otthont. Ezzel együtt jár, hogy vállalkozó kedvű helyiek adnak szállást a fiataloknak. Mi vállalkoztunk, feliratkoztunk két lányra. 
Egy hétfő este érkeztek, a templomba kellett lemenni a fogadásukra. Az "átadás" a fogadó családok névsora szerint ment, így mi a tánczos nevünkkel sokáig időztünk, amit Lilla nem tolerált túl jól, és türelmetlenségében össze-vissza kiabált meg viháncolt. Ahogy megkaptuk a lányokat, a bemutatkozás után azonnal azzal kezdték, hogy attól kezdve, hogy meghallották a kisbabát, azon szurkoltak, hogy a babásokhoz kerüljenek. Nem sok időt töltöttek a szálláson (vagyis nálunk), reggeli, aztán elmentek programra, és vacsorára érkeztek, ami után elmentek programra, és éjjel érkeztek. Az a kis idő amit velünk töltöttek szuper volt, nagyon helyes aranyos lányok, Lilla és a húga Zsanna, és agyonkényeztették a babánkat...
Anyaként otthon lenni csodálatos, de most szembesültem, mennyi minden lekopik az emberről... Nem az igényesség, arra gondosan ügyelek, hogy "nő" mivoltomat ne veszítsem el valahol a szürke hétköznapok rengetegében, de nosztalgiával vegyes hiányérzettel néztem minden reggel a csajok készülődését: ruha ("jó leszek így, vagy inkább szoknyát vegyek ma???"), frizura, smink... Hol van az idő, mikor minden reggelem a hasonló készülődéssel telt...amikor Lillával a legmesszebbi pont ahova eljutunk a 40 fokos kánikulában az a teraszon felállított babamedence, vagy a sarki húsos és pékség, igazán nincs miért kirittyentsem magam...
Hol vannak azok a hétvégi esték, amikor a barátnőkkel egy kiadós probléma és heti-esemény elemző dumcsizás után lementünk valamelyik szórakozóhelyre kiengedni a fáradt gőzt, és hajnalig táncolni...
Természetes, változnak a dolgok és ez így jó, nem cserélném vissza semmiért, de titkon bízom benne, hogy lesz még idő, amikor a család és a szórakozás összeegyeztethető lesz. Persze valami szolidabb szórakozás, mint egyedülálló, független lányként, de azért mégiscsak szórakozás és lazítás...:)

Lilla kezéből képtelenség volt kivarázsolni a fogkefét:)

Ma pontosan

annyi hónapja van itt velünk, amennyit előzőleg a pocakban töltött:)


Ez persze nem biztos, hogy egészen pontos, mert a pocaklakra ráhúzott plusz két hetet, így érkezett a 42.hétre, három napos kórházban fekvős megfigyelés után gyógyszeres noszogatásra. Hiába, kényelmesen elvolt odabent:)
A lényeg, hogy kilenc hónapos a Törpe!!! Isten éltessen Lilla manó!


"Hogy vagyunk ennyi idősen" összefoglaló következik:
-két nappal ezelőtti éjjel sosem hallott szívet tépő sírással kísérve utat tört magának a hatodik fogacska
-szokott feleselni, mert az egyik kedvenc hangzói a "de", és amikor rászólok, hogy "Lilla a konnektort nem szabad megfogni" azt mondja "DE"! Mire én: nem-de-nem-de és ez így megy hosszú perceken át, kár hogy nincs ilyenkor kamera a kezemben, mert meg kell zabálni
-labdát tökéletesen dobja
-fél percekig is elálldogál kapaszkodás nélkül, és fél napokat kell vele sétálgatni, ami már úgy is megy, hogy csak egy kezét fogom
-drága bújós kiscica lett
-kacagva szokott kelni, közben pedig integet a nagy semmibe


És még annyi sok gyönyörűséges szokása van, de most nem jut eszembe több...legalább ezt a párat sikerült lejegyezni...:)

Baby-wellness...

...itthon

"De vicces vagy apu!"

"Mit kezdjek ezekkel a buborékokkal???"

Féloldalasan-nőtt-fogú Törpe:)

...és a cimboránál:

"Alig várom, hogy csobbanjunk!"

vagány tetkós haver

Csapongások

Annyira fantasztikus...
...újra meg újra beleszeretni a férjembe!
...kivételes mozizós esti randi után hazaérkezni, belopózni Hozzá és meglesni az álomtól mosolygós babaarcát
...esős lehangoló nyári vasárnap egy csodás napot eltölteni otthon hármasban
...várni a "talán"-t és bízni a "lehet"-ben.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Még amikor Lilla pocaklakó volt, beszélgettem egy barátnőmmel, aki azt mondta, hogy annak ellenére, hogy az első pillanattól imádta a kisfiát, az első fél évet nagyon "unta" vele. Mert másról sem szólt a dolog, mint altatásról, illetve amit betett felül, azt eltakarította alul. Aztán ahogy a csemete értelme napról napra jobban nyílt, és kommunikálni kezdett, A pontból B-be kúszni-mászni-menni, nevetni és aktívan részt venni a játékokban, na attól kezdve volt valódi élmény anyukának lenni. 
Nem értettem....
Egészen mostanáig. Mert ez szerintem is így van! Ahhoz képest, amennyire lenyűgözött születésétől kezdve az a csodás apró kis lénye, hogy minden tökéletes rajta, és a többi, nem gondoltam, hogy lehet fokozni, és mégis, mostanában százszor és ezerszer jobban elbűvöl nap mint nap. Mindent megmagyaráz a maga kis nyelvén, mindent megért, és annyit kacag és mókázik!!! Fantasztikus!!!


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A tegnap esti moziban az aktuális Tom Hanks és Julia Roberts filmet láttuk, a címe Larry Crowne. Több, mint másfél éve nem voltunk már moziban, ez a romantikus vígjáték féle jól esett visszazökkenés gyanánt. M. nevében nem nyilatkozhatok, de tény, hogy az én lelkemnek szüksége van efféle kimozdulásokra is, amik amik felidézik az első randik/mozis randik hangulatát, és engednek egy rövid időre totálisan kizökkenni a hétköznapokból. Jó volt nagyon!


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Valamelyik nap úgy indult útnak a szoba egyik végéből a másikba, hogy az aktuálisan nála lévő játékot a szájában tartva vitte, hiszen a négykézláb-hoz kell két kéz! 
Eszünkbe jutott erről a babakutyánk, Ficánka. Kicsit több mint egy évig volt velünk, menhelyes fajtiszta keverék, a világ legszebbje!!! Az egy nyár alatt eljött velünk nyaralni is, sose felejtem milyen cuki volt, amikor mi a szállodába cipeltük be a bőröndjeinket, ő a plüsskutyájával a szájában vonult be. Nagyon okos, jól nevelt, és igazi kis egyéniség.
Sajnos nála a vedlés nem időszakos jellemző, hanem egész évben esetlegesen "rájön" és olyankor bőséggel hullatja a szőrét. Mivel babás házban ez elképzelhetetlen, megszakadó szívvel anyukámékhoz "száműztük", remélhetőleg csak átmeneti időre, amíg Törplilla nagyobb nem lesz. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy anyuéknál van egy koros spániel, aki először ugyan bizalmatlanul fogadta a birtokháborító bohó ifjoncot, de néhány hónap alatt a legkedvesebb kutyabarátnők lettek, most már együtt csinálnak mindent. Ficek jó helyre került. 

Családi birtokon a hercegnővel

Szóval...a családi birtok talán kissé túlzó jelző a Budapesttől néhány-tíz km-re délre fekvő apró településen található telekre, de nekünk ez van. Vagyis a nagyszüleimnek. Kamaszkorom megannyi haverokkal-szalonnasütős hétvégéjének helyszíne volt, szerettük. Most pedig szeretjük a bőven termő különféle gyümölcsök miatt. M.-el és Lilkával tehát múlt hétvégén nyakunkba vettük az autópályát, és leruccantunk cseresznyéért. Sajnos kevésbé jártunk jól, mintha egy héttel, vagy legalább pár nappal hamarabb mentünk volna, mert a viharok okán kicsit elrohadt a termés nagy része...Annyit pont szedtünk, hogy tudjak fagyasztani a babának a téli hónapokra. Ezenkívül szép időnk volt, Lilla lelkesen ismerkedett fűvel-fával-virággal, végeredményben kellemes kiruccanás volt.

Passzív részvétel a cseresznyeszedésben

Néha attól tartok, hogy elsodródunk az ötletszerű nevelés irányába. Nemrég még ugyanis fantasztikusan megmagyaráztam (magamnak és bárki másnak), hogy Lilla miért nem költözik ágyastul a saját szobájába. Ehhez képest vasárnap délután egy hirtelen gondolattól vezérelve M. és én szétkaptuk az ágyat, és az új helyén raktuk össze. Valójában egy hete készült el a Törpe szobája, és úgy tűnt, hogy nagyonis szeret ott tartózkodni a játszó időkben. Egy egész pici félsz volt bennem azzal kapcsolatban, hogy az éjjel közepén egyikünknek át kell majd költözni Hozzá, de semmi ilyesmire nem került sor. Sőt. Lilla remekül aludt az új helyén, és végeredményben azt hiszem, a költöztetés engem viselt meg a legjobban, hiányzott a nyolc hónapja megszokott kép (és Törpi) az ágyunk mellett...Cserébe viszont azóta minden reggel arra ébredünk (5:00-5:30 körül!!!), hogy Lilla a szobadekor-falmatrica macikkal beszélget a lehető legvidámabb hangvételben. Ennél kellemesebb ébresztőt pedig el sem tudnék képzelni.


Egy éjszakát a héten kegyetlenül megszenvedett, ennek árán viszont négyfogú babává lépett elő. Rettentő édes, hogy alul van két középső, felül pedig először egy második bújt ki, aztán egy középső, szóval kicsit csálén néz ki:)


Az egyik kedvenc szórakozása, hogy a szobája ablakpárkányához emelve áll, és nézelődik kifelé. Ezt valójában azt hiszem én idéztem elő, mert többször odavittem amikor a néhány száz méterre futó síneken elrobogott a vonat, és hamar megszerette ezt a nézelődős programot. Az egyetlen hátulütő, hogy ebből az emeleti ablakból a legpompásabb kilátás (a vonatot nem számítva) az egyik szomszédaink kertjére nyílik...szerencsére kedves szomszédok és jó viszonyt ápolunk, én pedig ennek megtartása végett hamar tisztáztam velük, hogy nem kukkolás végett állunk 20 perceket az ablakban, hanem Törplilla legújabb hóbortjának kielégítésére. Ami plusz jó, hogy a szomszéd, akinek van egy Lillánál 9 hónappal idősebb lánykája, sietett megnyugtatni, hogy az ablakban lógós időszakot ők is átélték.

Pillanatnyilag nem, hogy nyári idő nincs, de még tavaszra is csak nyomokban emlékeztet. Néha értékelem, hogy nincs minden nap kánikula, de azért kellemes meleg igazán lehetne!!!
Igaz, hetek óta először volt olyan idő, hogy napközben sétálni induljunk, Beni babáékkal együtt. Felmentünk a kukoricás melletti lovardához. Érdekes, hogy sok hónapja itt lakunk, sok-sok kilométert sétáltunk már, és oda most először mentünk. Persze, ha meggondolom, hogy a lovaikat itt legeltetik a kertek alatt, szóval a lényeg "házhoz jön"...
Nem is tudom mit vártam a lovardától. Talán romantikusan kopottas istállókat, ápoltságot és szépséget, mindenesetre valamit, ami elvarázsol. Jókorát csalódtam. A két darab ló, egy póni, és egy düledező viskó távol állt az elképzeléseimtől. 
Mivel Lilla menet közben elszunnyadt, Beni pedig remekül elnézelődött, úgy döntöttünk mi anyukák, hogy még sétálunk, és valahogy a játszótérnél kötöttünk ki. Ha már, gondoltuk, nézzük meg, mit szólnak a babák a játszótéri hintához. A babák pedig nagyon-nagyon élvezték!!! Háromszoros hurrá, hogy ezek szerint apró lépésekkel bejutunk a játszóteres korszakba!!!

Egyébként Lilla a bútorokba kapaszkodva sétál, és újabban kapaszkodva feláll, aztán elenged mindent és 5-10 másodpercig (számoltam ám!!!) stabilan áll, mielőtt meginogna! Konkrétan látszik az arcán, hogy próbálgatja, mire képes...
Szokott odajönni játék közben és bújni...anyaszíveket(és apaszíveket) megmelengetni. 
És tapsolni is szokott!!! Ami lehet, hogy a nagy lelkesedésben-csapkodásban véletlen összecsapott tenyerek, de akkor is imádni való!