...újra meg újra beleszeretni a férjembe!
...kivételes mozizós esti randi után hazaérkezni, belopózni Hozzá és meglesni az álomtól mosolygós babaarcát
...esős lehangoló nyári vasárnap egy csodás napot eltölteni otthon hármasban
...várni a "talán"-t és bízni a "lehet"-ben.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Még amikor Lilla pocaklakó volt, beszélgettem egy barátnőmmel, aki azt mondta, hogy annak ellenére, hogy az első pillanattól imádta a kisfiát, az első fél évet nagyon "unta" vele. Mert másról sem szólt a dolog, mint altatásról, illetve amit betett felül, azt eltakarította alul. Aztán ahogy a csemete értelme napról napra jobban nyílt, és kommunikálni kezdett, A pontból B-be kúszni-mászni-menni, nevetni és aktívan részt venni a játékokban, na attól kezdve volt valódi élmény anyukának lenni.
Nem értettem....
Egészen mostanáig. Mert ez szerintem is így van! Ahhoz képest, amennyire lenyűgözött születésétől kezdve az a csodás apró kis lénye, hogy minden tökéletes rajta, és a többi, nem gondoltam, hogy lehet fokozni, és mégis, mostanában százszor és ezerszer jobban elbűvöl nap mint nap. Mindent megmagyaráz a maga kis nyelvén, mindent megért, és annyit kacag és mókázik!!! Fantasztikus!!!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A tegnap esti moziban az aktuális Tom Hanks és Julia Roberts filmet láttuk, a címe Larry Crowne. Több, mint másfél éve nem voltunk már moziban, ez a romantikus vígjáték féle jól esett visszazökkenés gyanánt. M. nevében nem nyilatkozhatok, de tény, hogy az én lelkemnek szüksége van efféle kimozdulásokra is, amik amik felidézik az első randik/mozis randik hangulatát, és engednek egy rövid időre totálisan kizökkenni a hétköznapokból. Jó volt nagyon!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Valamelyik nap úgy indult útnak a szoba egyik végéből a másikba, hogy az aktuálisan nála lévő játékot a szájában tartva vitte, hiszen a négykézláb-hoz kell két kéz!
Eszünkbe jutott erről a babakutyánk, Ficánka. Kicsit több mint egy évig volt velünk, menhelyes fajtiszta keverék, a világ legszebbje!!! Az egy nyár alatt eljött velünk nyaralni is, sose felejtem milyen cuki volt, amikor mi a szállodába cipeltük be a bőröndjeinket, ő a plüsskutyájával a szájában vonult be. Nagyon okos, jól nevelt, és igazi kis egyéniség.
Sajnos nála a vedlés nem időszakos jellemző, hanem egész évben esetlegesen "rájön" és olyankor bőséggel hullatja a szőrét. Mivel babás házban ez elképzelhetetlen, megszakadó szívvel anyukámékhoz "száműztük", remélhetőleg csak átmeneti időre, amíg Törplilla nagyobb nem lesz. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy anyuéknál van egy koros spániel, aki először ugyan bizalmatlanul fogadta a birtokháborító bohó ifjoncot, de néhány hónap alatt a legkedvesebb kutyabarátnők lettek, most már együtt csinálnak mindent. Ficek jó helyre került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése