Zsanna-Lilla

Szállóvendégeink voltak.
Egy minden évben megrendezésre kerülő országos ifjúsági tábornak (Szentjánosbogár tábor) idén a mi városunk adott otthont. Ezzel együtt jár, hogy vállalkozó kedvű helyiek adnak szállást a fiataloknak. Mi vállalkoztunk, feliratkoztunk két lányra. 
Egy hétfő este érkeztek, a templomba kellett lemenni a fogadásukra. Az "átadás" a fogadó családok névsora szerint ment, így mi a tánczos nevünkkel sokáig időztünk, amit Lilla nem tolerált túl jól, és türelmetlenségében össze-vissza kiabált meg viháncolt. Ahogy megkaptuk a lányokat, a bemutatkozás után azonnal azzal kezdték, hogy attól kezdve, hogy meghallották a kisbabát, azon szurkoltak, hogy a babásokhoz kerüljenek. Nem sok időt töltöttek a szálláson (vagyis nálunk), reggeli, aztán elmentek programra, és vacsorára érkeztek, ami után elmentek programra, és éjjel érkeztek. Az a kis idő amit velünk töltöttek szuper volt, nagyon helyes aranyos lányok, Lilla és a húga Zsanna, és agyonkényeztették a babánkat...
Anyaként otthon lenni csodálatos, de most szembesültem, mennyi minden lekopik az emberről... Nem az igényesség, arra gondosan ügyelek, hogy "nő" mivoltomat ne veszítsem el valahol a szürke hétköznapok rengetegében, de nosztalgiával vegyes hiányérzettel néztem minden reggel a csajok készülődését: ruha ("jó leszek így, vagy inkább szoknyát vegyek ma???"), frizura, smink... Hol van az idő, mikor minden reggelem a hasonló készülődéssel telt...amikor Lillával a legmesszebbi pont ahova eljutunk a 40 fokos kánikulában az a teraszon felállított babamedence, vagy a sarki húsos és pékség, igazán nincs miért kirittyentsem magam...
Hol vannak azok a hétvégi esték, amikor a barátnőkkel egy kiadós probléma és heti-esemény elemző dumcsizás után lementünk valamelyik szórakozóhelyre kiengedni a fáradt gőzt, és hajnalig táncolni...
Természetes, változnak a dolgok és ez így jó, nem cserélném vissza semmiért, de titkon bízom benne, hogy lesz még idő, amikor a család és a szórakozás összeegyeztethető lesz. Persze valami szolidabb szórakozás, mint egyedülálló, független lányként, de azért mégiscsak szórakozás és lazítás...:)

Lilla kezéből képtelenség volt kivarázsolni a fogkefét:)