Tegnap hallottam egy kedves kis történet részéletet.
A főhős egy férfi, aki mióta az eszét tudja kamionsofőrként járja az utakat. Az a különös tény azonban nem hagyja nyugodni, hogy akármikor akármerre jár, eső kíséri. Mivel csak dióhéjban szándékozom leírni, rögtön a csattanóra térek: a mese végére kideríti, hogy Ő a Vihar Istene, így nem az eső kíséri őt, hanem Ő viszi magával amerre jár.
Ennek nyomán azon gondolkoztam, hogy létezhet-e, hogy a férjem a közlekedési dugók Istene...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése