Szenvedélybetegség...

Miután ma reggel Lillatörp lefeküdt a délelőtti alvásra, kivételesen bekapcsoltam a tv-t, az egyik reggeli magazin műsort. Kell valami hang a ma reggelbe, mert annyira szomorú és sötét az idő, ez nem az a vidám friss ősz, amit repesve üdvözöltem két napja, ez most a borús, hosszú sötét telet előrevetítő ősz...
Az egyik téma a dohányzás volt, a korlátozó szabályozás, az egészségre hatás, meg ilyenek. A riportalany orvosnő a terhesek dohányzását érintő kérdésre azt felelte, hogy a várandós lányok-nők egy ötöde dohányzik!!!! Mert nagyon nehéz leszokni...
Nem akarom fényezni magam, de cirka 7 év igen aktív dohányzást azonnal abbahagytam, amikor megjelent az a bizonyos második csík a teszten. Persze lehet, hogy azért volt ez olyan könnyű, mert annyira vártam ezt a pillanatot, annyira akartam anya lenni. Úgyhogy köszönöm Lilla:)
Az jutott eszembe, hogy abban a tényben, hogy eszembe sem jut újra felvenni ezt a szokást, vajon milyen vastagon van benne, hogy kisvárosban élek, ha sétálok az utcán, nem minden szembejövő kezében fityeg cigarettaszál, mint a városban (érts:Budapest), ahol egy villamosmegállóban várakozók minimum 60-80 százaléka "füstöl".
És lehet, hogy ez segít...még egy ok, amiért boldog lehetek, hogy itt élhetek, ahol:)


Eszembe jutott egy kedves régi ismerősöm, egy 50-es hölgy, mostanság dohányos.
Elmesélte egyszer, hogy amikor a lánya még kamasz volt, egyszer mikor hazaérkezett, a lány egy barátnőjével ücsörgött a konyhában, ártatlan arccal, vágható füstben. Nem tudták sokáig tagadni az egyértelmű tényt, hogy titokban dohányoztak. Az anyuka a barátnőt felkérte távozásra, és a lehetőségeket végiggondolva, cselhez folyamodott. Leült a lánya mellé, és elmondta neki, hogy eddig nem akarta ezt elmondani, de itt az ideje, hogy megtudja. A lánynak van egy születési rendellenessége, valamiféle tüdőbetegség, ami a hétköznapi életben nem állandó veszélyforrás, de ha elkezd dohányozni, rövid időn belül beláthatatlan következményei lehetnek...A lényeg, hogy annyira rá tudott ijeszteni a gyermekre, hogy soha többé nem jutott eszébe akár a kezébe is venni egy cigit. 
Évek múltán az anyuka bevallotta, hogy az egész csak kitaláció volt, ami nagyonis bevált...


Konzekvencia: kell a leleményesség a szülőséghez:)