Lilláról

Annyi apróság van mindig, amit le akarok írni, de mindig el is felejtem.
Néhányat csak megpróbálok összeszedni:


-Este menetrend szerűen megy a fekvés, észrevétlenül megszokta és elfogadta, hogy fél 8- 8 körül nyugovóra térünk (vagy csak Ő...). Nyáron minden reggel fél hatra időzítette a kelést, de amióta hűvösebb van, ezt egy órával kitolta, ami fantasztikus kipihentség érzéséhez vezetett:)
Éjszaka még mindig sokszor lovalja bele magát a cumi keresésbe, ilyenkor ki kell segíteni, és ájul vissza az alvásba...


-Tökéletesen érti a NEM jelentését, és tökéletesen alkalmazza is, vagyis ha például a felkínált étekre rázza a fejét, az nem véletlen, akkor valóban nem számíthatunk arra, hogy enni fog. 


-A baba arcokat bármilyen képen felismeri, legyen az bébiételes üveg, pelenkacsomagolása, fotó róla (ebből szerte a lakásban egy csomót lehet találni, falon, hűtőn...), vagy bármi.


-Előfordult már, hogy mikor az orrához tartottam a papírzsebkendőt, elkezdte fújni a nóziát...


-Hétvégén kapott egy nyuszismotort...Apukája segítségével rápattant, és azonnal teperni kezdett, hangos brümmögések közepette, mint aki motorra született...hogy honnan tudta a tennivalót, nem tudom, lehet a játszótéren leste el a nagyobbaktól, mindenesetre lenyűgözött minket!!!

És a 11

Felfoghatatlan!!!!! Nem lehet, hogy egy hónap múlva egy éves lesz Törplilla!!!!!


Tegnap volt 11 hónapos.
Annyira elragadó és imádni való, amennyire csak lehet!
És imádásában részt vesznek azok a fránya szúnyogok, akik így ősszel egyáltalán még mit keresnek itt? Gyönyörű a kis hegyes álla, nem tudom kitől örökölte, de gyönyörű...

Annyira jellemző az effajta kéztördelés mostanság, a Ringatóban, a Csirbiri-tornán, vagy bárhol, ahol meg kell szeppenni, ül az ölemben, figyel és tördel...

 Szépséges, huncut, tudatosan kacérkodós csajbaba:

Minden nap ha csak az időjárás engedi játszóterezünk, kezd ráérezni az ízére, a hinta az örök kedvenc, de már érdeklődik a libikóka, sárkányparipa, csúszda és egyebek iránt is. És főként a többi gyerek iránt, kiváltképpen, ha az illető idősebb, ügyesebb, van mit figyelni rajta. Nem szívbajos, ha meg kell szerezni valakitől a homokozójátékát, és persze legtöbbször sikerrel is jár, mert a kisgyerekek többnyire nem irigyek:)

Szereti a babáját, amit Ő választott a londoni Hamleys hatalmas sosem láttam még ekkorát 5 szintes játékáruházban. Nézegeti az arcát, felfedezzük a baba szemét, száját, stb... Jó mulatság.

A levelek itthon is hódítanak, nem csak a londoni parkokban, a legkedvesebb kerti elfoglaltsága ezeket szedegetni, tépkedni, de nagyjából már tudja, mi az a virág simogatás virág tépkedés helyett...nem mindig, de alakul!

Szeret táncolni, ha jó zene megy, mindig ropja:)

Sokszor bújócskázik a függöny mögött, ami persze sokkal izgalmasabb a sötétítővel, amin nem lehet átlátni, így esett az is,amikor lefejelte a falat...

Az augusztusi torokgyulladása óta rossz evő lett, főzelék nehezen csúszik le, leginkább édesítvegyümölccsel. De nagyon szeret rágcsálni. A kedvencek a banán, a babakeksz, és a kifli.

Imád grimaszokat vágni:)

Szépséges hercegkisasszony:

2011. nyári dolgok

Augusztus 1-7. Fertő-tó, családi nyaralás


Ez annyit tesz, hogy nyaralás az én családommal, kezdve az apai nagyszüleimtől, át az összes nagybácsin és nagynénin, unokatesókon keresztül a legifjabbig, (immár Lilláig bezárólag:)) minden évben nyakunkba vesszük az országutat, megszállunk egy panziót, és egy héten keresztül jobbnál jobb programokkal szórakoztatjuk magunkat. Volt már Erdély (2x), Ukrajna, Horvátország, Őrség, Balaton, idén pedig a címadó Fertő-tó. M. nem tartott velünk, ennek egyik nagybátyám állandó kedves élcelődésével ellentétben nem a családom iránt érzett ellenszenv az oka, mert Őket imádja, csak dolgoznia kell...
Csodálatos nyaralás volt, láttunk sok-sok kastélyt, volt városnézés, hajókázás a Fertő-tavon, Lilla átcsempészése Ausztriába (a személyigazolványa még nem érkezett meg), biciklizések, madárlesek, sok móka-kacagás...
Lilla imádta a családot, imádta a figyelmet, és a középpontban lenni, kacérkodott és csintalankodott minden mennyiségben. Nagyon jó kikapcsolódás volt az a hét...
Képekben:

Ádám nagybácsival

Első bicajozásunk 

Hajón

Még mindig hajón:)

Nagypapával viccelődtek

Augusztus 7. otthon


Jó volt hazaérkezni, bár egy napot leutazott hozzánk M., de ez nem segített túlságosan pótolni a hiányát. Lilla is díjazta, hogy újra együtt a család, mert annyira lelkesedett apukájáért, hogy a szőnyegen ülve köztünk lévő 4-5 lépéses távolságot egyedül leküzdve ODASÉTÁLT hozzá!!!
Szóval ezt jegyezzük, mint első igazi önálló lépéseket!!!
Ez az esemény annyira felkészületlenül ért, hogy nincs róla fotó...


Augusztus 20-25. London nyaralás


Az ötlet, hogy Londonba menjünk onnan származik, hogy Lilla keresztanyukája kint dolgozik mostanság, és meg akartuk látogatni. Meg akkor már egy kis világlátás is:)


Valami fantasztikus volt.M. nem tudott beszaladgálni munkába, ha épp valami világrengető katasztrófa fenyegette a céget, nem mondom, hogy nem volt néhány maratoni telefonálgatás, de ennyi belefér!

Rettegtem a repülőúttól, vajon Lillatörp hogy viseli majd, de annyira édes volt, a reptéren össze-vissza szaladgáltunk, a felszállást kekszet rágcsálva és nevetgélve "vészeltük át", az úton az egyetlen gond az volt, hogy mivel foglaljam le az örökmozgó Törpét egy néhány négyzet cm-es helyen, de valahogy megoldottuk, csak az utolsó 10 percet sírta végig, de nem a landolás, hanem bizonyos büdös-pelus helyzet miatt...Szóval összességében pozitív élmény volt repülni, hármunkból kettőnknek az első, jó volt! 
Londonban a néhány nap alatt megnéztünk minden "kötelező" látnivalót, volt Westminster apátság a Big Ben-nel, ami lenyűgöző volt, a Buckingham palota, ami számomra nem lenyűgöző inkább picit csalódás volt, mert nagyobbat, elképesztőbbet vártam, voltunk a Tower-nél és a Tower Bridge-nél, ami M.-nek volt csalódás, a nagyon fura kék színe miatt, láttuk a London Eye-t kívülről, de nem merészkedtünk fel rá Lillával, hiszen ott nincs félúton kiszállás, ha a Hercegnő megunja, sétáltunk a St Paul's Cathedral-nál és a Hyde parkban.
Múzeumba kettőbe merészkedtünk be, az egyik a Madame Tussauds volt, tetszett, Lilla az első fél órát a karomban cipeltetve átaludta, nem mondom, jó kis súly az a kemény 7,5 kg...:) A többit viszonylag  élvezte, a minitaxis utazásos részt pedig kifejezetten. 
A másik a Természettudományi Múzeum volt, imádtuk. Az épülete teljesen elvarázsolt minket, gyönyörű, kastélyos, elképesztő! Lilla szerette a kitömött állatokat, néhol alig lehetett továbbvonszolni, nagyon édes volt.
Adél egy napot töltött velünk, felcsapva idegenvezetőnek, jó volt. Egy másik napon kiscsaládom hátrahagyva elmentünk vásárolgatni a Primark-ba, egymillió babaruhát vettem Lillának, annyira édesek voltak, nem lehet megállni a vásárlásban! Utána beültünk egy kávézóba, kellemes volt, kávé, süti, dumcsi...Kicsit zajos és tömeges volt a hely, mint London általában. Annyira sok ember van, annyira sokféle, és olyan pörgés, hogy nem hiszem, hogy hosszútávon tudnám még élvezni, azt hiszem beleszoktam a kisváros álmosan lassú hangulatához...
Rengeteget metróztunk, illetve ami a tömegközlekedést illeti, csak metróztunk, teljesen lenyűgözött. Mi a negyedik metróval kínlódunk...ez a hálózat pedig...annyira nagy, jól szervezett, jól kiépített, tényleg elképesztő! Lilla imádta ezt is, amíg kapaszkodhatott, mint a nagyok, semmi gondja nem volt. 


Szuper nyaralás volt!!!

Westminster apátság Adéllal

imádott levelet szedni a Hyde parkban

itt is csak a  levél...

megpihent a Tower alatt

nem bírt elszakadni a majmoktól:)

Természettudományi Múzeum

Szeptember 1.


Ezen a délutánon átjött Neszta és Cilike is beugrott az évnyitója után. Ücsörögtünk hárman a nappali szőnyegén, amikor Lilla ELINDULT, és onnantól kezdve le sem lehetett állítani, csak cirkált fel-alá a lakásban, teljes magabiztossággal, irányváltoztatásokkal, mintha mindig is tudott volna járni. Pont hazaugrott munkából M. egy otthonfelejtett fontosért, így Ő is láthatta Lilka első igazi magabiztos lépéseit. Fantasztikus élmény volt!!!


Szeptember 3. nyárzáró buli apunál


Teljesen furcsa olyat látni, mikor egy család szétszakad, elvesztik a kapcsolatot egymással, mert nálunk ez annyira nem így van!!! Amikor csak találunk rá valami okot, összejövünk, enni-inni-beszélgetni. Megvannak már a hagyományok, hogy milyen alkalmakkor kihez megyünk, bár néha vannak kisebb "hatalmi harcok", mikor valaki el akar bitorolni egy alkalmat....:) 
A nyárzáró már régóta apuéknál van, idén is szuper volt. Két külön emlékezetes esemény:
- a szomjamat oltandó az asztalon álló ásványvizes üvegből teletöltöttem a poharam, jól meghúztam, és azonnal vissza is köptem reflex-szerűen, amint megéreztem, hogy pálinka...méghozzá a legütősebb házi fajtából. A család nevetések közepette azt kérdezgette, nem éreztem-e az illatán, hogy a látszat csal, de miért szagolgattam volna...? Később kiderült hogy Dávid is pont így járt, jól szórakoztunk magunkon!
- Lilla először találkozott testközelből kutyával, pozitív élmény volt neki, össze-vissza ölelgette és simogatta, édesek voltak!

Pacsa kutyussal  

Szenvedélybetegség...

Miután ma reggel Lillatörp lefeküdt a délelőtti alvásra, kivételesen bekapcsoltam a tv-t, az egyik reggeli magazin műsort. Kell valami hang a ma reggelbe, mert annyira szomorú és sötét az idő, ez nem az a vidám friss ősz, amit repesve üdvözöltem két napja, ez most a borús, hosszú sötét telet előrevetítő ősz...
Az egyik téma a dohányzás volt, a korlátozó szabályozás, az egészségre hatás, meg ilyenek. A riportalany orvosnő a terhesek dohányzását érintő kérdésre azt felelte, hogy a várandós lányok-nők egy ötöde dohányzik!!!! Mert nagyon nehéz leszokni...
Nem akarom fényezni magam, de cirka 7 év igen aktív dohányzást azonnal abbahagytam, amikor megjelent az a bizonyos második csík a teszten. Persze lehet, hogy azért volt ez olyan könnyű, mert annyira vártam ezt a pillanatot, annyira akartam anya lenni. Úgyhogy köszönöm Lilla:)
Az jutott eszembe, hogy abban a tényben, hogy eszembe sem jut újra felvenni ezt a szokást, vajon milyen vastagon van benne, hogy kisvárosban élek, ha sétálok az utcán, nem minden szembejövő kezében fityeg cigarettaszál, mint a városban (érts:Budapest), ahol egy villamosmegállóban várakozók minimum 60-80 százaléka "füstöl".
És lehet, hogy ez segít...még egy ok, amiért boldog lehetek, hogy itt élhetek, ahol:)


Eszembe jutott egy kedves régi ismerősöm, egy 50-es hölgy, mostanság dohányos.
Elmesélte egyszer, hogy amikor a lánya még kamasz volt, egyszer mikor hazaérkezett, a lány egy barátnőjével ücsörgött a konyhában, ártatlan arccal, vágható füstben. Nem tudták sokáig tagadni az egyértelmű tényt, hogy titokban dohányoztak. Az anyuka a barátnőt felkérte távozásra, és a lehetőségeket végiggondolva, cselhez folyamodott. Leült a lánya mellé, és elmondta neki, hogy eddig nem akarta ezt elmondani, de itt az ideje, hogy megtudja. A lánynak van egy születési rendellenessége, valamiféle tüdőbetegség, ami a hétköznapi életben nem állandó veszélyforrás, de ha elkezd dohányozni, rövid időn belül beláthatatlan következményei lehetnek...A lényeg, hogy annyira rá tudott ijeszteni a gyermekre, hogy soha többé nem jutott eszébe akár a kezébe is venni egy cigit. 
Évek múltán az anyuka bevallotta, hogy az egész csak kitaláció volt, ami nagyonis bevált...


Konzekvencia: kell a leleményesség a szülőséghez:)