Családi birtokon a hercegnővel

Szóval...a családi birtok talán kissé túlzó jelző a Budapesttől néhány-tíz km-re délre fekvő apró településen található telekre, de nekünk ez van. Vagyis a nagyszüleimnek. Kamaszkorom megannyi haverokkal-szalonnasütős hétvégéjének helyszíne volt, szerettük. Most pedig szeretjük a bőven termő különféle gyümölcsök miatt. M.-el és Lilkával tehát múlt hétvégén nyakunkba vettük az autópályát, és leruccantunk cseresznyéért. Sajnos kevésbé jártunk jól, mintha egy héttel, vagy legalább pár nappal hamarabb mentünk volna, mert a viharok okán kicsit elrohadt a termés nagy része...Annyit pont szedtünk, hogy tudjak fagyasztani a babának a téli hónapokra. Ezenkívül szép időnk volt, Lilla lelkesen ismerkedett fűvel-fával-virággal, végeredményben kellemes kiruccanás volt.

Passzív részvétel a cseresznyeszedésben

Néha attól tartok, hogy elsodródunk az ötletszerű nevelés irányába. Nemrég még ugyanis fantasztikusan megmagyaráztam (magamnak és bárki másnak), hogy Lilla miért nem költözik ágyastul a saját szobájába. Ehhez képest vasárnap délután egy hirtelen gondolattól vezérelve M. és én szétkaptuk az ágyat, és az új helyén raktuk össze. Valójában egy hete készült el a Törpe szobája, és úgy tűnt, hogy nagyonis szeret ott tartózkodni a játszó időkben. Egy egész pici félsz volt bennem azzal kapcsolatban, hogy az éjjel közepén egyikünknek át kell majd költözni Hozzá, de semmi ilyesmire nem került sor. Sőt. Lilla remekül aludt az új helyén, és végeredményben azt hiszem, a költöztetés engem viselt meg a legjobban, hiányzott a nyolc hónapja megszokott kép (és Törpi) az ágyunk mellett...Cserébe viszont azóta minden reggel arra ébredünk (5:00-5:30 körül!!!), hogy Lilla a szobadekor-falmatrica macikkal beszélget a lehető legvidámabb hangvételben. Ennél kellemesebb ébresztőt pedig el sem tudnék képzelni.


Egy éjszakát a héten kegyetlenül megszenvedett, ennek árán viszont négyfogú babává lépett elő. Rettentő édes, hogy alul van két középső, felül pedig először egy második bújt ki, aztán egy középső, szóval kicsit csálén néz ki:)


Az egyik kedvenc szórakozása, hogy a szobája ablakpárkányához emelve áll, és nézelődik kifelé. Ezt valójában azt hiszem én idéztem elő, mert többször odavittem amikor a néhány száz méterre futó síneken elrobogott a vonat, és hamar megszerette ezt a nézelődős programot. Az egyetlen hátulütő, hogy ebből az emeleti ablakból a legpompásabb kilátás (a vonatot nem számítva) az egyik szomszédaink kertjére nyílik...szerencsére kedves szomszédok és jó viszonyt ápolunk, én pedig ennek megtartása végett hamar tisztáztam velük, hogy nem kukkolás végett állunk 20 perceket az ablakban, hanem Törplilla legújabb hóbortjának kielégítésére. Ami plusz jó, hogy a szomszéd, akinek van egy Lillánál 9 hónappal idősebb lánykája, sietett megnyugtatni, hogy az ablakban lógós időszakot ők is átélték.

Pillanatnyilag nem, hogy nyári idő nincs, de még tavaszra is csak nyomokban emlékeztet. Néha értékelem, hogy nincs minden nap kánikula, de azért kellemes meleg igazán lehetne!!!
Igaz, hetek óta először volt olyan idő, hogy napközben sétálni induljunk, Beni babáékkal együtt. Felmentünk a kukoricás melletti lovardához. Érdekes, hogy sok hónapja itt lakunk, sok-sok kilométert sétáltunk már, és oda most először mentünk. Persze, ha meggondolom, hogy a lovaikat itt legeltetik a kertek alatt, szóval a lényeg "házhoz jön"...
Nem is tudom mit vártam a lovardától. Talán romantikusan kopottas istállókat, ápoltságot és szépséget, mindenesetre valamit, ami elvarázsol. Jókorát csalódtam. A két darab ló, egy póni, és egy düledező viskó távol állt az elképzeléseimtől. 
Mivel Lilla menet közben elszunnyadt, Beni pedig remekül elnézelődött, úgy döntöttünk mi anyukák, hogy még sétálunk, és valahogy a játszótérnél kötöttünk ki. Ha már, gondoltuk, nézzük meg, mit szólnak a babák a játszótéri hintához. A babák pedig nagyon-nagyon élvezték!!! Háromszoros hurrá, hogy ezek szerint apró lépésekkel bejutunk a játszóteres korszakba!!!

Egyébként Lilla a bútorokba kapaszkodva sétál, és újabban kapaszkodva feláll, aztán elenged mindent és 5-10 másodpercig (számoltam ám!!!) stabilan áll, mielőtt meginogna! Konkrétan látszik az arcán, hogy próbálgatja, mire képes...
Szokott odajönni játék közben és bújni...anyaszíveket(és apaszíveket) megmelengetni. 
És tapsolni is szokott!!! Ami lehet, hogy a nagy lelkesedésben-csapkodásban véletlen összecsapott tenyerek, de akkor is imádni való!