Néma karácsony

Na jó, nem volt néma az egész ünnep, Szenteste még jól telt, Karácsony első napjára kapott M. tőlem egy spontán plusz ajándékot, nevezetesen, hogy elment a hangom, szóval dec. 25. nekünk az ügyeleten kezdődött...


De vissza egy napot az időben, nagyon jól sikerült, kellemes volt 24. este. 
Reggel favásárlással indítottunk, az első helyen kaptunk egy az igényeinknek tökéletesen megfelelő fát, magas, karcsú, szép. Olyan gyorsan elment a nap, közös megegyezésre belustultam, nem csaptam nagy sütés-főzést, Lillát úgysem nagyon mozgatja a kaja téma, mi pedig még annyi helyre hivatalosak voltunk ünnepelni, ahol előreláthatólag óriási lakomák várnak minket, hogy csak egy ünnepi gesztenéyspulyka készült, desszertként pedig a (szégyenszemre) pékségben rendelt, évek óta bevált beigli került felszolgálásra. Azonban erős elhatározás érlelődik bennem, hogy jövőre beiglisütögető szupermamivá lépek elő:)
Amíg Törplilla délutániszunyókált feldíszítettük a fát, így ébredéskor minden készen várta. Édes volt, tetszett neki, és buzgón bontogatta az ajándékait. 
Tökéletes kis esténk volt, békés nyugodt.


Lilla ma kimondta amit így hivatalosan első szóként jegyzünk: "apu". Imádja az apját, teljesen szerelmesek egymásba, és én csak boldogan figyelem őket, ez így fantasztikus!!!


Karácsony első napján a fenti forgatókönyv élt, anyukám hozzánk törpefelügyeletnek, mi le az ügyeletre, M. tolmács szerepben, a doki kegyetlenül a képembe vágta, hogy ez bizony vírus, fertőző. Így a Nacsiéknál minden évben hagyományos nagycsaládi karácsonyi ünneplésre M. és Lilla nélkülem mentek, sajnáltam kimaradni a szívemnek annyira kedves délelőttből, ami minden évben ugyanúgy zajlik, és annyira meghitt és kedves. Ez van, lehetett volna rosszabb is, legalább Lilla részese lehetett az élménynek:)


Karácsony második napja hihetetlen gyorsan elszállt, ebédmeghívásnak tettünk eleget anyóséknál, kellemes pár óra volt, én még mindig hang nélkül ücsörögtem, míg Lilka dőzsölt a nagyszülők kényeztetésében.