Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk (ha történet hű akarok lenni, akkor két nappal ezelőtt), ugyanis Lilka az általam felállított cumi-csalit követve elkezdett kúszni!!! Készülök lélekben, hogy nemsokára elszabadul a pokol, legalábbis az összes gyerek kérdésben jártas ismerősöm szerint amint elkezd önállóan közlekedni, nem lesz egy nyugodt tizedmásodpercem sem - nem mintha most unatkoznék...
És a félelmeim nemsokára kezdtek beigazolódni, mert annyi idő alatt, míg felszaladtam az emeletre és leszaladtam (ami közben ég a zsír:)) Lilla megkerülte a virágoktól Őt elzáró hatalmas párnát, és szisztematikusan irtani kezdte az egyik szerencsétlenül járt növény leveleit.
Egy másik alkalommal beszéltem mobilon M.-el, és pár perccel azután, hogy leraktuk, felhívott, hogy mi mondanivalóm maradt, amiért újra kerestem, és ha már, akkor miért nem szóltam bele. Először értetlenül álltam a kérdés előtt, mert dehogy kerestem! Aztán rájöttem, hogy Lilka mellett hagytam a szőnyegen, Ő pedig úgy tűnik, hogy annyira hiányolta apukáját, hogy addig forgatta-rágcsálta-nyomkodta a készüléket, míg sikerült felhívnia!:D
A saját kedvemért linkelem a pillanatnyilag favorit dalom, ami annyira szívbemarkoló, hogy majdnem sírnom kell tőle...
http://www.youtube.com/watch?v=s_Zs7XS3XUo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése