Semmiségekről

     Tegnap amíg M. dolgozni volt, átjött anyukám unokanézőbe, én pedig végre rávettem magam a futásra. Egyáltalán nem szeretem, háztömb köröket futni olyan érzés, hogy hová futok és minek, ha oda megyek ahonnan indultam, de pillanatnyilag ennél hatékonyabb mozgásformát nem tudok kitalálni magamnak. Vettem aerobic bérletet, olyan logika alapján, hogy ha már megvettem, csak lejárom, de azóta sem sikerült összehozni, vagy Lilla felügyelet, vagy lelkesedés hiányában. Szóval elmentem futni. Hát nem vagyok valami jó kondiban... De jól esett, és végeredményben kedvet is kaptam hozzá, alig vártam, hogy ma legyen és újra mehessek, természetesen ma reggel zuhogó esős napra ébredtünk. Életem első anyaként megélt anyák napjára:) Imádok anya lenni és imádom, hogy pont Lilka anyukája lehetek:)
     Ezen kívül vettünk tegnap egy új kávéfőzőt. Az olyan nagyon szeretett kotyogósnak mennie kellett, igaz csak a polcig, de ott hátralevő idejét konyhadekoráló funkcióban fogja eltölteni. Ennek az a prózai oka van, hogy miután barátnőmtől hallottam, hogy a közelmúltban nemes egyszerűséggel felrobbant a kis kotyogósuk, M. nem tűrte meg a miénket, és kíméletlenül lecserélte. Az új jövevény bár kevésbé romantikus megjelenésű, de tud készíteni valódi tejhabos cappucino-t. Nagyon szeretem, a mai napon a szokásos kávé adagom a duplájára nőtt, csak mert jó elkészíteni, és jó ízlelgetni. Remélem nem lesz nagy böjtje ennek amikor aludnék éjszaka...

Ő volt az én kedves kotyogósom:)