The english lesson

Ez most egy kicsit rólam szól...ilyen is kell. Elkezdtem angolra járni. Magántanárhoz. Borzasztó szimpatikus nő, az ajánlásokat az unokatesóimtól kaptam, a hét közül három is járt már Hozzá okosodni, és mivel mind elégedettek voltak, gondoltam, hogy itt nagy csalódás nem érhet. Nem is ért, az a heti hatvan perc úgy elszáll, mintha nem is lenne, és közben játszva elevenítem fel az olyan régen használt, és ezért valahová nagyon mélyre ásott angoltudásomat. Egyébként kifejezetten jól esik egy kicsit megdolgoztatni a szürkeállományom, eléggé bele lehet zanzulni ha az összes gondolkodni valóm az, hogy Lilla zöldborsót, vagy brokkolit kapjon ebédre. Oké, ez egy picit sarkítása az életemnek, de csak ad valamit az ember önbecsülésének egy kis önképzés:) 
Egyébként - csak mert Lilláról is kell szótejtenem - megint szeret hintázni, mert gyönyörűen kapaszkodva ül, és rágcsál, és nevet és élvezi az ég és föld közti lebegést. És erről annyira imádnivaló pillanatokat sikerült elkapni, hogy muszáj feltennem.