A legújabb tündéri kis szokása, hogy ha valamit nem engedek át neki játék és rágcsálás céljára (tv távirányító, mobiltelefon, és társaik) megsértődik, hátat fordít nekem, és dühös sírással kísérve a maga kis négykézlábas tempójában elvonul.
Az egészet úgy képzeltem, hogy az én kisbabám mindig jó lesz, sose fog hisztizni, tökéletes harmóniában fogjuk tölteni a napjainkat, és az egész egy békés meghitt idill lesz...be kell ismernem ez naiv elképzelés volt, és egyáltalán nem reális, mert ekkora öntudattal és akarattal, mint amivel Lilka meg van áldva, nem számoltam. Az életünk ettől még csodálatos, és majd' minden percét élvezem, csak kicsit kevésbé békés és nyugodt. Lehet úgy unalmas is lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése