Az elmúlt napok címszavakban

Megjelent a második fogacska. Pontosan az első mellett. Sajnos egyikben sem gyönyörködhetek sokat, mert nem engedi ám csak úgy nézegetni! Csak ha nagyon nevet, akkor lehet titokban belesni a szájába. Szerencsére sokat nevet.
A törpehercegnő egyre gyorsabban közlekedik lakásszerte.
Néha azt hiszi, hogy ügyesebb, mint amilyen valójában. Ez annyit jelent, hogy feláll, és mindent elenged, mintha meg tudna egyedül állni. Pedig nem. Ebből vannak a nagy puffanások. 
Feláll a járóka rácsaiba kapaszkodva, de leülni nem tud. Ebből szintén nagy puffanások vannak.
Sétáltunk a tököli parkerdőben. Szép Duna partot legnagyobb szomorúságomra ott sem találtunk, de legalább fákat igen. 
Törpi egyre több hangösszetételt mond, néha egészen leutánozhatatlanokat, de nagyon cuki.
Járunk ringatóba, azt nagyon szereti, szokta a zenére, gitárra, furulyára és énekre riszálni a popóját:)
Tud már stabilan ülni, támaszkodás nélkül, büszke tartással. Ki is néztem már neki egy rózsaszín macis etetőszéket.
Szeret a szobahintájában hintázni, és felállni is szeretne benne, ha engedném...
És hál' Istennek az örökös mozgás annyira lefárasztja, hogy már korábban fekszik este (21:00-21:30 környékén) Ami bizonyos szempontokból nem akkora előny, mert az örökös utána való rohangálás engem is annyira lefáraszt, hogy amint leteszem, örülök ha én is eldőlhetek az ágyunkban.
Többnyire azt hiszi, hogy körülötte forog a világ és minden Róla szól. És ebben többnyire igaza is van...


És a hétvégénk képekben: