Lilla még mindig a mi szobánkban alszik. Eredetileg úgy terveztük, hogy fél éves kora körül elfoglalja hercegnő-rezidenciáját, ami a mi szobánkkal szemben nyílik. Hallottam viszont egy előadásban egy érdekes elméletet a SIDS-el (bölcsőhalál) kapcsolatosan, ami után újragondoltuk a különalvás ideális idejét. Arról van ugyanis szó, hogy mint az köztudott, a bölcsőhalállal kapcsolatosan gyakorlatilag sötétben tapogatóznak a legnagyobb okosok is, nem lehet biztosan tudni az okait, de természetesen vannak olyan körülmények, amik nagy valószínűséggel belejátszanak a bekövetkezésébe, ilyen lehet például a túlmelegedés, a hason altatás, illetve egyéb fizikai dolgok. Van azonban egy német pszichológus, aki a dolog lelki oldaláról közelítette meg a kérdést. Azt mondja ugyanis, hogy ha a baba velünk alszik, és utána külön szobába költöztetjük, ez egyfajta kitaszított, elhagyatott és szükségtelenség érzést válthat ki belőle, ami adott esetben az élni nem akarásig vezethet. Ez előfordulhat természetesen akkor is, ha születésekor azonnal külön helységben alszik, de talán kiélezettebb, ha a megszokott közelségből szakítjuk ki. Szóval ezért tölti Lilla még mindig az éjjeleit karnyújtásnyi távolságra tőlünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez így is marad még hosszú hosszú hónapokig. A SIDS legesélyesebb előfordulási ideje a 2-3, illetve a 7-8 hónapos kor. Summa summarum úgy döntöttünk M.-el, hogy a nagy költöztetéssel várunk Törplilla egy éves koráig.
Nos a rövid kitérő után vissza a viharhoz, és amiért le akartam írni. Igazán jó alvó lett a babánk, egy-egy felsírástól eltekintve nem kel éjszakánként, és többnyire olyankor is csukott szemmel kitapogatja a cumiját, betalál vele a szájába, és ájul vissza az álmok világába. Azonban erre az égzengésre felriadt, és ahogy odamentem az ágyához, már mászott fel a rácsokon, és amikor megsimogattam, és megpróbáltam finoman visszafektetni, olyan kétségbeesetten kapaszkodott a karomba, hogy majd' megszakadt a szívem érte, végeredményben kivettem, ringattam, és M. javaslatára betettem magunkhoz a nagyágyba. Velünk éjszakázott, és ettől kezdve meg sem rezdült reggelig. A lényeg, hogy igazából ezek a legfantasztikusabb dolgok a világon, amiért abszolút megéri az összes nehézséget végigélni ami egy babával jár. Érezni, hogy szüksége van rám, és ölelgetni a csöppnyi lényt, aki a gondjaimra van bízva, ez mindent megér!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése