Szóval szombaton este letelepedtünk Lillával a nappali szőnyegére, kellő mennyiségű játékkal és nagy várakozásokkal felszerelkezve. Csalódás volt. Őszintén szólva Wolf Katit a tehetségkutató műsorban nem annyira kedveltem, nem tűnt nekem kirívóan különleges képességekkel megáldott énekesnek, de a dalfesztiválra írt szám kifejezetten jól sikerült, és jól is állt Neki. Véleményem szerint. És számomra a műsor az Ő produkciójával kifújt. A legtöbb fellépő szerintem borzasztóan színvonalon aluli volt, nem tetszettek a dalaik, nem fogtak meg és nem váltottak ki belőlem érzelmeket, én pedig magamban így mérem ezeket a dolgokat. Azt nem tudom eldönteni, hogy W.K. száma azért volt annyira kellemes, mert hetek óta ez folyik a rádióból, és már ismerős, megszokott dallamként csendült fel, vagy ha először hallom, akkor is ennyire elnyeri a tetszésem. Végül csak fél füllel hallgattam, miközben Lillával játszottunk. amikor pedig a kisangyalka álomra hajtotta kis buksiját, horgolgattam. Igazából nem is tudok horgolni, Nacsikám egyszer mutatta az alap pálcikákat, úgyhogy most bontogatom szárnyaimat e téren. Végeredményben egy újabb felejthető tv műsorral és egy Lilka számára elkészített kissé tökéletlen, virággal ékesített horgolt sapkával zártuk a mai estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése