Duma-duma-duma

Lilla: Levike ehet szendvicset?
Én: Nem, Levike csak tejet ihat.
Lilla: Gondoltam...

Lilla: Apu, építesz velem homokvárat?
Apu: Igen.
Lilla: Jó, akkor lássunk munkához.

Rosszalkodik, tudatosan feszegeti a határokat, Levi etetés közbeni tehetetlenségemben jobbat nem tudok kitalálni, beküldöm a szobájába, ha nem viselkedik szépen. Bemegy, majd megjelenik "Normálisan viselkedek" felkiáltással, majd folytatja a rendetlenkedést.
Én: Lilla, viselkedj szépen.
Lilla: Nem, én most rosszcsont vagyok. -azzal bevonul a szobájába.

Levike kötelező csípőszűrésére egy közeli magánortopédiára mentünk, ahol már visszatérő vendégek vagyunk Lilla csámpisága miatt, most is Levi vizsgálata után rá került volna sor. A doktorbácsi megkérte Lillát, hogy sétálgasson a rendelőben egy kicsit, hogy megfigyelje, javult-e. Lillán totális pánik lett úrrá, és sírva ellenkezett, gyakorlatilag egy önálló lépést sem volt hajlandó tenni, a vizsgálat teljes kudarcba fulladt. A doktorbácsival megbeszéltük, hogy három hónap múlva újra próbálkozunk, én mondtam Lillának, hogy készen vagyunk. Mire Ő két hüppögés között:
- Kész vagyok...nagyon ügyes voltam...ugye.

Imádom, hogy annyira kedves Levivel!!!
Elöljáróban annyit, hogy Lilla extrém érzékeny a babáira és plüsseire, nem szívesen engedi meg senkinek, hogy játsszon velük.
Levike nyafog a járókában, nem nagyon, csak picit nyűgösködik, mire Lilla be akarja rakni neki az egyik babáját.
Én: Nagyon kedves vagy, hogy oda akarod adni a babád, de Levike úgysem tud vele játszani.
Lilla: Akkor Micimackót?

Egyik reggel Levit etettem a franciaágyban, Lilla közben felébredt, és bebújt mellénk. Hosszú éjszakánk volt, fáradt voltam, egy pillanatra behunytam a szeme, mire Lilla nem tudom mit gondolt, de ezt mondta:
- Anyu, ne keseredj el!

A reggeli és az esti etetésnél többnyire megengedem Lillának, hogy mesét nézzen, az M2 nagyon jókat ad, Maya a méhecske és Nils Holgersson most a slágerek nálunk. Egyik reggel nem volt áramunk. Próbáltam elmagyarázni Lillának, hogy nem tud mesét nézni, mert nincs áram, nem működik a Tv. Nem esett nagyon kétségbe, nemsokára közölte:
- Anyu, nézd megszereltem! Most már működik!
Nehéz volt megértetni vele, hogy még mindig nem...

Eltört egy kis kerámia báránykája amíg úton voltunk valahol. Hazafelé megbeszéltük, hogy otthon megragasztjuk.
Lilla: Ki fogja megragasztani?
Én: Én.
Lilla: Hű anyu, te nagyon ügyes vagy! :)
Otthon sikeresen reparáltuk a báránykát, de nem volt hajlandó kivárni a normál száradási időt, a hátam mögött levette a polcról, aminek természetesen újabb fejelhagyás lett a vége.
Lilla: Anyu eltörtem a báránykát!
Én: Semmi baj, megragasztom megint.
Lilla: Ne ragaszd meg, majd inkább apu megragasztja! Apu olyan erős!!!

Egyik délután Levivel a nagyágyon voltunk míg Lilla aludt, amikor felkelt odatelepedett mellénk, vigyorgott Levinek, szórakoztatta, simogatta, becézgette a következőképpen:
- Szia Levike. (arcsimogatás közben) Te ki majmocska. Itt a kis fülecskéje. Van pici orra. Olyan éééédes.