2011. június 16., csütörtök

Hosszú, sok-sok képpel

A pünkösdi három nap alatt nagyon sok minden történt nálunk, egyelőre nincs türelmem időm részletekbe menően leírni. Dióhéjban ennyi:


-kertészkedtünk.
Lillának akartunk születésekor ültetni egy fát, csak mert ez kedves szokás, meg is vettük a fát, azonban a Törpe nem bújt elő időben, aztán már minden fontosabbá vált a fa ültetésnél (minden alatt értsd:Lilla), végül pedig beállt a fagy. A lényeg, hogy a fa vagy fagy által, vagy kiszáradás által, de elhalálozott. Most ezt pótolandó ültettünk egy pót-Lilla-fát. Ezenkívül cserepes virágokkal ékesítettük a teraszunkat.


ez egy szomorú-kecskefűz







-voltunk nagy családi összejövetelen Balázs nagybátyáméknál, jól sikerült, kellemes volt a társaság, mint mindig, vidámak a beszélgetések és ugratások, mint mindig, sokféle és ízletes saláta-sós-édes, mint mindig...Lilla évezte a figyelmet, meg azt is, hogy megannyi újdonsággal szembesülhetett, mert itt még sosem járt ezelőtt. A legkisebb unokatestvéreim (akik Lilkával nem tudom, pontosan milyen rokoni kapcsolatban állnak, talán dédunokatesói, abból kiindulva, hogy nagynénémmel kisütöttük, hogy ő a lányom dédnagynénje, amitől azonnal rosszul is lett, mármint a dolog "déd" részétől!) rajongva játszottak Vele, és az a jó, hogy Törplilla olyan nagylány már, hogy érdekli például a labdázás. Szóval jól éreztük magunkat:)


 Dédnagyszüleivel


Apu-puszi





Amikor elfáradt...


A desszert utánra elkészült bográcsos...

-Felvittük a Mátrába Lilla másik dédnagymamáját, aki két hetet fog eltölteni Mátrafüreden, az előző évtizedektől csak annyiban eltérően, hogy idén nem hotelben száll meg, hanem magánháznál. Nagyon bájos házikó, a felső szinten néhány vendégszobával, külön konyhával és fürdőszobával, a kisvasút végállomásának közvetlen szomszédságában, és a kert alatt illetve folyó patakkal, illetve a kertben csörgedező csermellyel. Kellemes fél napot töltöttünk el ott fent, főként a kertben leterített pokrócon játszva Lillával. Az egészben a legfantasztikusabb a hegyek látványa volt (ezek ugye nem akármilyen hegyek!!!), mert azok annyira hiányoznak néha a mi kis sík városunkban!







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése