Fotózni jó. Lillát fotózni fantasztikus. Embereket de főként babákat és gyerekeket fotózni jó hobby, és jó lenne munkának is. Nem tudom ebből lesz-e valaha valami, megélni belőle nehéz, és hosszú-küzdelmes út vezet odáig. Mindenesetre képezni magam elengedhetetlen. Találtam egy szimpatikus kis fotósulit, elmentem óvatos duhajként először az egynapos alap-technikai workshopra. Fantasztikus volt!!! Rengeteg új információval gazdagodtam, és Roland, az oktató stílusa lebilincselő, élvezetes hallgatni, és játszva adja át a tudását.
Így elmentem egy nagyobb lélegzetvételű portréfotós workshopra is, ez több egymást követő vasárnapra van elosztva, tegnap lement az első. Nagyon jó volt. Az elméletet követően kimentünk "terepgyakorlatra" a vár aljába a Bécsi kapuhoz, az odaút alatt végig szemerkélt az eső, aggódtunk is, mi lesz a fotózásból, de az időjárás kegyes volt hozzánk, és amint kiszálltunk, mintha elfújták volna a felhőket. Vagy pontosan ez történt, már hogy elfújták!:) Köszönjük!
Az én személyre szabott ajándékom pedig még csak most jön. Ő Petra. Hozzám csapódott mint autóshoz a nemautós, és alig indultunk el a stúdiótól, a harmadik mondatból kiderült, hogy ugyanabból a kisvárosból jöttünk. A nap végeztével megint csapódott, és hazáig kibeszéltük a közös ismerősöket, mesélt a három éves iker fiairól, illetve fotó-fotó-fotó. Meg is beszéltünk közös parkbansétálós programot.
Hihetetlen, hogy pont az elmúlt napokban fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne egy helyi kis fotóklub, vagy társaság, összejárni kifejezetten a fotózás témája okán, és ha nem is klubot, de egy személyt kaptam! Kezdetnek nem is rossz...Előre örülök az új "fotóscimborámmal" töltött időnek!!!
Hazaérve egy vidám és friss Törplillát, és egy elcsigázott és vég kimerült férjet találtam.
M. képletesen megemelte a kalapját előttem, mint pillanatnyilag főállású anya előtt. Valójában ez így működik, ha azt szeretném, hogy az apuka tisztában legyen vele, milyen nap mint nap felügyelni egy ilyen édes kis örökmozgó babót, az egyetlen módja, hogy magukra hagyom őket egy napra. Persze ekkor a házimunkákról még szó sem esett... Még szerencse, hogy az egész annyira megéri, és Lilla minden fáradságért többszörösen kárpótol!!!
Este átmentünk M. szüleihez kis kerti sütögetésre, kellemes volt egy mozgalmas nap után leülni, beszélgetni, élvezni a koranyáriestét. Lilla elemében volt, maximálisan kiélvezte a nagyszülők kényeztetését. Én a nemrég véget ért kőkemény diéta utáni kevésbé kőkemény, de azért szigorú diétás szakaszban vagyok, úgyhogy egy kóstolónyi falat hústól eltekintve kénytelen voltam illatokkal és látvánnyal jóllakni. Ha elég erős az elhatározás, ez nem is olyan nehéz ám!!!
Jó kis nap volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése